Díszpolgár - Pápai Jenő
VÁROSUNK ELSŐ DÍSZPOLGÁRA
1997
Pápay Jenő
/1909-2006/
(helytörténész, postamester, krónikaíró)
1909. szeptember 30-án született Sellyén.
Apja Draskovich Iván gróf testőr vadásza volt. A három gyermek közül Jenő volt a legkisebb. Anyja kitűnő német és szerb nyelvtudásával
tolmácsként próbálta biztosítani az öttagú család békéjét a szerb megszállás alatt.
Alapműveltségét a pécsi ciszterciek és a pozsonyi premontreiek jó nevű iskolái adták. Már ekkor minden iránt érdeklődő, nagy tudásszomjjal rendelkező személyiség volt.
A nyári szüneteit barátaival (akik között nemcsak a gróf fia, hanem béresek, iparosok, parasztok gyermekei is ott voltak) - a drávai fürdőzések, úszások mellett - falvakat járó biciklitúrákra, gyógynövények gyűjtésére használta fel. A gyógynövények ismeretét apjától tanulta. A begyűjtött növények árából vásárolta meg tankönyveit, ruháit.
Érettségi után Pozsonyban próbált értelmiségi pályán dolgozni, de a katonáskodás közbeszólt. 1932-ben leszerelt és titkos vágyát a vasúti menetirányítást szerette volna megtanulni.
Szenvedélyes érdeklődése a történelem, természet és az emberek iránt, a rendszeres hosszú kerékpártúrák a falvakba és az onnan hozott gazdag naplójegyzetek sokkal többet ígérő életpályát sejtettek. Ekkor született „Egy cigány család sorsa” című (a közkedvelt sellyei órásmester Markovics bácsi fotóival illusztrált) írása, amely egy erdőből kikerülő, majd letelepedő cigány családról szólt.
1937-ben a sellyei orvos tanácsára postai gyakornoknak állt be. Ezt a munkát sokrétűsége miatt megkedvelte és gyorsan kitanulta. Közben rengeteget olvasott, hétvégente járta a falvakat és lejegyezte az idős emberektől hallott helytörténeti ritkaságokat.
1943-ban megnősült, két leánygyermeke született.
A háború idején az ő és édesanyja nyelvtudása aranyat ért, gyakran életet mentett. Végig a helyén maradt és továbbította a harctérről érkező leveleket, akár német, akár orosz katona ült mellette. A háború után megkapta az új postamesteri kinevezését. Munkája mellett figyelme megint a történet, a természettudomány és a régészet felé fordult.
Ekkor mutatta meg - 6 éves korában talált - kőbuzogányát Dombay János neves régésznek, a Pécsi Régészeti Múzeum akkori igazgatójának. Ebből a találkozásból mély barátság szövődött. 1954-ben a dobinai dűlőben honfoglaláskori temetőt talált. Lakatos Pál régésszel 60 sírt tártak fel, ebből 25-öt egyedül ő. Gyűjtötte a néprajzi tárgyakat, melyeket a környékbeliek hoztak neki. Történelmi, néprajzi és természettudományos ismeretei miatt ő volt a szűkebb és tágabb környezetének tanácsnoka. Hozzá vitték a gyerekek meg a felnőttek is a talált, de fel nem ismert tárgyakat azzal, hogy „majd Jenő bácsi megmondja értékes vagy sem".
Ő kutatta fel Bernhard Antal által 1817-es évben épített első dunai gőzhajójának történetét.
Szelíd szavaival, tudásával mindenkivel szót tudott érteni. Az ő szívós, meggyőző küzdelmének eredménye volt, hogy megmaradtak a kastélypark csodálatos fái, egyedi növényei, mert éppen ott akartak a dolgozó népnek fürdőt építeni.
Az 1960. április 4-én a Draskovich kastélyban megnyílt „Az Ormánság népéletéből„ c. kiállítás anyagához az ő gyűjtése is hozzájárult. Ez a kiállítás alapozta meg a mai Kiss Géza Ormánság Múzeum létrehozását. Így vall erről: ,,nem magamnak gyűjtöttem, hanem azért, hogy szülőföldem hozzánk közeli kultúrájáról bizonyító emlékek maradjanak, és értékek ne prédálódjanak el".
Nyugdíjazása után is aktív maradt. Hívták zsűrizni vetélkedőre, a sellyei Arborétumot, Múzeumot, az Ormánság gyönyörű tájait, a festett fakazettás templomokat bemutatni idegeneknek.
A fiatalok előtt is példa volt edzettsége, sportszeretete és tudása. Idősödő korában is szívesen vívott pingpongcsatát az ifjakkal. Nem csak idegeneknek, hanem elsősorban a gyerekeknek tanította, hogyan kell okosan fürdeni a Drávában.
1987-ben parkismertetőt írt „A sellyei arborétum” címmel, amelyben ismerteti a park, a kastély történetét, a park madárvilágát, feltérképezi a növényvilágot.
Szorgalmasan írta helytörténeti cikkeit az 1990-es évek első felében megjelenő „Sellye és környéke” c. helyi lapba.
Hosszú éveken keresztül írta Sellye krónikáját.
1997-ben Sellye várossá avatása alkalmából vehette át elsőként a diszpolgári kitüntetést.
Pápay Jenőnek a helytörténésznek,
nyugalmazott postamesternek, településünk krónikaírójának
Sellye Város Önkormányzatának Képviselő testülete díszpolgári címet adományozott elsőként.
Kitüntetéséhez szívből gratulált Sellye Város Önkormányzatának Képviselő-testülete és városunk lakói.
Források:
• Szakácsiné Kozári Piroska a Hagyományápoló Ormányság c. újság 1998. január 15.-i számában és az
• Ablonczy László a Hagyományápoló Ormányság c. újság 2007. decemberi számában megjelent írása felhasználásával.
