Bemutatkozás


Sellye 1997-ben kapott városi rangot, holott egy kellően nem méltányolt, ipari és mezőgazdasági szempontból is kiaknázatlan országrész, az Ormánság központja. Hazánknak erről a szubmediterrán, viszonylag csapadékos tájékáról a „messziről” jött embernek inkább csak romantikus fogalmai vannak, részint néphagyományokat konzerváló elmaradottságáról, részint homokos, meleg, „dinnyeérlelő” talajáról. Azt talán kevesebben tudják, hogy a Dráva-menti táj az ország egyik legváltozatosabb, fában, vizekben, vadban a legtöbb meglepetést tartogató tája, amelynek az értékeit a hozzáértő emberi szorgalom, s az innen olyannyira hiányzó tőke oldhatja meg.

A jelenleg közel 3050 lelket számláló település Baranya megye délnyugati részén, Szigetvártól 30, Siklóstól 42, Pécstől 45, a Drávától 6 kilométerre fekszik, a Villányt Barccsal összekötő, történelmi jelentőségő út mentén. Ezen a vonalon, valamint Szentlőrinc felől a vasútforgalma is számottevő és gócponti súlya a tervezett közeli határátkelőhely megvalósulásával még jelentősen meg is növekszik majd. A 2302 hektár külterületű Sellye egyébként is természetes központja a délen a Drávával záruló tájegységnek, s az ide sorolható közel 50 falunak is.

Dél-Baranyára jellemzően a szubmediterrán éghajlat – enyhe telek, meleg nyarak – határozza meg az Ormánság, így Sellye időjárását is. De a párolgó morotvák, a gyorsan felmelegedő homokos talaj és a nagyobb csapadékhajlam miatt a hőérzetünk az átlagnál is melegebbnek mutatja. A várostól északra lévő Kis-rét természetvédelmi terület írisszel, orchideafélékkel, nőszirommal, védett északi örökzöldekkel. De ugyanígy kuriózum a barokk Draskovich kastély 7,5 hektáros arborétuma is hatalmas mamutfenyőivel, platánjaival, homokon is jól növekedő akácfáival. Ebben a csodás parkban Kanadától Kínáig a világ majd valamennyi jellegadó fenyőféléje felsorakozik.

A település történetét, ha visszahátrálunk az időben, a hatezer éves lengyeli kultúráig követhetjük nyomon. Az első írásos okirat egy birtoklevél 1292-ből, amikor még a Dráván túli Suhopolje is a sellyei területhez tartozott. Mátyás korában már egyházi központ, amelynek a viszonylagos nyugalmát a törökök érkezése dúlja fel. Palánkvárát 1532-ben foglalják el és teszik a tűz martalékává. 1551-ben török bírósági kerületként csaknem az egész térség centruma lesz, hogy a törökök 1689-ben történő elűzésekor a harcokban ismét romhalmazzá váljon.

Noha Sellye már II. Józseftől városi rangot kap és az I. világháborút követő szerb megszállás éveiben is járási székhely, kiegyensúlyozottabb fejlődéséről csak 1950. után beszélhetünk. Ekkor lesz ismét 49 falu járási székhelye, 1970. júniusától nagyközség, majd 1997. július 1-től város.Az építészeti műemlékek sorában a legjelentősebb a már említett XVI. századi Draskovich kastély a város központjában, ma diákotthon, de a vendégforgalom számára is kínál kényelmes szálláshelyet. A gyönyörű parkjában tett séta után benyithatunk az ugyancsak a főtéren lévő, Kiss Géza néprajzkutatóról elnevezett Ormánság Múzeumba, amely előtt a tudós mellszobra áll. A múzeumban visszapillanthatunk a Drávával napi kapcsolatot tartó nép korábbi archaikus életformájára, az Ormánság messze földön híres szőtteseire, népi bútoraira és kerámiáira, a magyar népi építészetben külön fejezetet jelentő talpasházra. Aki értő szemmel keresi a szépet, az a nép építészet több régi remekére bukkanhat a falusi báját megőrző kisvárosban.

Külön kell szólnunk a város szép termálfürdőjéről, amelynek a medencéit, csónakázó tavát és kis vendégházát 4 hektáros ligetes park öleli körül, s ahol a közelmúltban 46 C°-os termálvizet találtak. A csendes, ősfás terület szomszédságában a tömegsportot is kiszolgáló sporttelep, valamint teniszpálya várja a sportolni vágyókat.

Sellye ott-tartózkodásunk során kiindulópont lehet kirándulásainkhoz is, hogy a közeli Drávaiványi, Marócsa, Drávasztára templomát, a térség parasztházait, A Duna-Dráva Nemzeti Park drávaparti érintetlen természeti szépségeit megcsodálhassuk.